Bármennyire is fáj az igazság, el kell fogadnunk. Nem tudom, hogy miért reménykedek folyamatosan.. mindig.. mindig.. ugyanabban.. Már szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy soha többé nem kéne beszélnünk. Egyre jobban eltávolodok tőle, de amint odáig eljutok , hogy ennyi, és már soha többé nem érdekel, mindig beszélő viszonyba keveredünk, de nem én kezdem. Nem tudom miért csinálja, de ha már egyszer beszélni akar nem mondhatom , hogy 'nem' .. Szeretnék újra hinni.. Szeretnék újra reménykedni, de nem tudok.. Kíváncsi lennék, hogy vannak e emberek akik megértenek engem vagy én vagyok az egyetlen reménytelen szerelmes ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése